A rajongókról szinte alig esik szó a Forma-1-ben, pedig nélkülük semmit nem érne a motorsport királykategóriája. Most őket mutatjuk be...
Ezt a cikket azért tartom fontosnak megírni, mert mostanában úgy érzem, mintha mi, Forma-1-es szurkolók kicsit háttérbe szorultunk volna. Persze mindig lehet olvasni egy-egy sztorit olyan rajongóktól, akik valamilyen úton-módon bekukkanthattak a kulisszák mögé, vagy "csak" pár szót válthattak kedvencükkel.
Na, de most visszatérnék az általam felvetett témához, avagy hogy is éli mindennapjait egy átlagos Forma-1-es szurkoló. Bár itt az elején le kell szögezni, rajongók közt is vannak különbségek. Van, aki beéri azzal, hogy minden második hétvégén kényelmesen elhelyezkedik a kanapénjában és megnézi az időmérő edzést valamint a futamot. Nem érzi úgy, hogy neki ennél többre lenne szüksége, vagyis hogy megnézzen egy versenyt a helyszínről (mert az úgy azért más). Aztán vannak a fanatikusabb rajongók, akik már késztetést éreznek arra, hogy egy évben egyszer (vagy több alkalommal) a helyszínről izgulhassanak végig egy teljes Forma-1-es hétvégét. Aki egyszer már átélt egy versenyt élőben, az nem éri be csupán a televízióban látottakkal. Azonban az efféle rajongást is felül lehet múlni, hiszen vannak, akik nem csupán kijárnak versenyhelyszínekre, hanem előre kinyomozzák, hol szállnak meg kedvenceik, és autogramvadászatra indulnak. Ehhez rengeteg kitartás szükséges, valamint óriási türelem, hiszen sokszor órákig kell egy helyben állni, és várni a kedvenc pilótánkat. Csak olyan valaki vállaljon be ilyen "órákig tartó dekkolást", aki rendelkezik a fentebb említett tulajdonságokkal. Ha sikerül találkoznunk kedvencünkkel, bizton állíthatom, hogy a nagy várakozás megtérül, hiszen életre szóló élménnyel gazdagodhatunk. Van, akinek elég az, hogy látja kedvencét, van, aki viszont egy aláírás, illetve közös képig meg sem áll.
Van, aki az aláírást a kezében szorongatott képre kéri, és van, aki külön füzetet hoz ez alkalomra, és ebben gyűjti az autogramokat. Sok szurkoló már ismeri a másikat, és az egymással megosztott információ valamint az az érzés, hogy mennyien vannak még azok, akik szintén ugyanúgy rajonganak a sportolókért, felemelő érzés. Egy-egy ilyen sikeres autogramvadászat után sok rajongó képeket cserél, és ezzel újabb ereklyékkel gazdagíthatja gyűjteményét.
Azt szerintem nyugodtan kijelenthetjük, hogy azért egy szurkoló élete sem mindig fenékig tejfel, mert sok olyan dolog van, amit előre meg kell szervezni, például, ha valaki az ország másik feléből érkezik (esetünkben) a Magyar Nagydíjra, akkor a szállást el kell intézni, valamint az utazásra is félre kell tennünk némi pénzt, ha nem közvetlenül a pálya mellett szállunk meg. Nagy segítséget jelent, ha valaki ilyenkor rokonánál, ismerősénél tud elhelyezkedni. A legtöbb esetben azonban az ember csak magára számíthat, vagy társaira, akikkel együtt neki lehet vágni a "nagy útnak".
Akik életükben először látogatnak ki Forma-1-es versenyre, azokban rögtön felmerül a kérdés: "vajon fogok-e látni valamit a versenyből?" Minden attól függ, ki milyen jegyet vesz. Ha ülőt, akkor ezen nem kell rágódni, mert a hely biztosított. Ha álló jegyet veszünk (és igen sokan vannak, akik ezt veszik igénybe) akkor sem kell körömrágva szoronganunk, hiszen ha korán kimegyünk, és lefoglaljuk a legjobb helyeket, biztosan látni fogjuk a versenyt. Az meg külön öröm, ha találkozunk a többi szurkolóval, hiszen egy sportért rajong mindenki, és ez még jobban felemeli az élményszintet. Sok szurkoló akár életre szóló barátságot is köthet egy másik rajongóval. Így, akik egyedül érkeztek ki a pályára, azok a rá következő évben már együtt szervezik a közös útjukat esetünkben például a Hungaroringre. De nemcsak magyar, hanem rengeteg külföldi is érkezik Mogyoródra. Ha valaki egy ilyen szurkolóval barátkozik össze, (aki ráadásul olyan országból érkezik, ahol még Forma-1-es futamot is rendeznek) még az is megeshet, hogy az meghívja magához , és így több gondot is leakaszthat társa válláról.
Vajon ki miért szurkol kedvencének? És miért pont ő a nagy kedvenc? Mi az a plusz, amit meglátunk egy pilótában, és ezt a pluszt, vajon miért nem látjuk meg más versenyzőben? A választ magunkban kell keresni. Minden ember mást, és mást lát meg abban a versenyzőben, aki iránt fokozódik az érdeklődése. Vannak olyan tulajdonságok, amelyek szimpatikusabbak az egyik versenyzőben, és amit hiányolunk a másik pilótában. Vagy épp megvan benne, csak még nem vettük észre.
Én azt figyelem meg egy pilótában, hogy mennyire gyors, hogyan viselkedik a média előtt, tehát miket nyilatkozik (bár sok esetben a média eltorzítja a valóságot), és mennyire sportszerű a pályán, vagy éppen azon kívül. Nagyon sokan elfogultan szurkolnak, észre sem veszik, hogy kedvencüknek mennyi hibája van, és hogy ezek felett nem szabad szemet hunyni, hanem igenis fel kell ismernünk, hogy vannak más versenyzők is, akik legalább annyira jók, mint imádottunk. Attól, hogy egy adott pilótát nem kedvelünk, azért nem kell összevesznünk azzal a rajongóval, akinek viszont ő a nagy kedvence. Manapság is vannak olyan versenyzők, akiket vagy imádnak, vagy utálnak. Ilyen érzéseket csak nagy bajnokok válthatnak ki a közönségből. Ritkaság, amikor két ellenlábas tábor szurkolója teljesen megérti egymást, és nincsenek kisebb viták. Viszont azt nem felejthetjük el, hogy két különböző véleményű embernek is lehet igaza. Csak ezt meg kell tanulnunk tolerálni.
Az idei Magyar Nagydíjra utazván is sok olyan rajongóval találkoztam, akik nem vették jó szemmel, hogy annak a versenyzőnek szurkolok, aki nem éppen a nagy átlag kedvence. Ennek hangot is adtak egy-egy beszólással, ami nekem rosszul esett, de ilyenkor érvényes az a mondás, hogy: "Az okos enged, a szamár szenved". El kell engednünk az ilyen beszólásokat a fülünk mellett ezzel le is zárván egy-egy csak kialakulóban lévő kisebb vitát.
Egy Forma-1-es versenyző szinte elérhetetlennek tűnik egy rajongó számára. Ennek főleg az az oka, hogy versenyhétvégéken szinte minden percük ki van számítva, hol jótékonysági focit rendeznek, hol pedig a szponzorok meghívásának kell eleget tenniük. Sokszor estig a pályán tartózkodnak megbeszéléseket tartva a mérnökeikkel, a csapatvezetőkkel, stb. Így nem csoda, ha a rajongókra nem marad sok idejük. Bár nem is nagyon igyekeznek olyan eseményeket szervezni (egy-egy versenyhétvége alkalmával), amikben sor kerülhetne egy közönségtalálkozóra. Persze azért olykor-olykor vannak nyilvános szereplések is, de ilyenkor a fő hangsúly azon van, hogy a biztonsági emberek védjék a pilóták épségét, elérve ezzel azt, hogy még megközelíthetetlenebbnek tűnjenek kedvenceink. Ahelyett, hogy a Forma-1 mindeható ura azon igyekezne, hogy minél közelebb hozza hozzánk a száguldó cirkuszt, az embernek az az érzése, hogy az a bizonyos szakadék egyre csak mélyül.
Először is közönségtalálkozókat kéne szervezni, hogy mindenkinek adva legyen a lehetőség, hogy közvetlen testközelből láthassa kedvencét, aminek keretén belül össze tudja hasonlítani azzal az emberképpel, ami az évek során kialakult róla. Persze olyankor fennál annak a "veszélye", hogy netalántán csalódunk a bálványozott sztárban, mert a képzeletünkben egészen máshogy "festettük le". Vagy úgyszintén arról a versenyzőről válhat pozitívvá a véleményünk, aki ezidáig nem volt a szívünk csücske.
A másik dolog az, hogy több tesztet kéne lebonyolítani olyan helyen, ahol nem kerül megrendezésre Forma-1-es futam, ezáltal megadni a lehetőséget azoknak, akiknek nincs esélyük arra, hogy elutazzanak egy-egy versenyhelyszínre; valamint egy országnak be kéne érnie egy verseny rendezésével. Tesztekre és bemutatókra viszont már sok pénz kell, amit nem biztos, hogy egyes országok elő tudnak teremteni. Amíg Európából egyre csak fogynak a versenyek, addig a többi kontinensen megszaporodott az igény újabb és újabb futamok rendezésére. Attól viszont nem kell tartanunk, hogy a száguldó cirkusz "egyszercsak" búcsút mond az öreg kontinensnek. Legalábbis egyelőre.
Olvasóink ajánlatai:
